A gyakorlás őszintesége

Az aikido oktatók gyakorta figyelmeztetik a gyakorlókat az edzés közbeni együttműködés fontosságára. Példa akkor, amikor azt látják, hogy az uke – tudva, milyen mozdulat következik – megpróbálja megakadályozni a torit egy technika végrehajtásában.

SunaoLássunk egy példát: Tai no henko közben az uke tudja, hogy a tori kifele fog fordulni és két karját maga elé, centrumába fogja tartani. Ahelyett, hogy csupán szilárdan fogná a tori csuklóját, és követné mozgását, erővel megemeli az uke karját, megakadályozva ezzel a kifordulást és a technika végrehajtását. Nem tesz mást, mint hogy visszaél a gyakorlás előre ismert szerepeivel, hogy keresztbe tegyen a torinak. Nos, ez nem őszinte gyakorlás. Az ilyen megmozdulások kárára válnak mind a torinak, mind az ukénak, és tiszteletlenség az oktatóval szemben is. Ha az uke így tesz, a tori tulajdonképpen folytathatná a mozdulatot, továbbemelheti az uke kezét és megdobhatja – de az már nem Tai no henko…

A következő történet sok-sok évvel ezelőtt, Iwamában esett meg. A tori egy jó erőben levő ukéval gyakorolt; az uke minden egyes alkalommal kihasználta, hogy ismeri a technikát, és blokkolta a tori mozgását. Ez természetesen frusztrálta a torit; figyelmeztetésképpen egyetlenegy technika során ugyanúgy megakadályozta a társát a technika végrehajtásában. A figyelmeztetés nem használt, partnere ugyanúgy folytatta. Végül emberünk feladta a küzdelmet, és megfogadta, hogy többé nem gyakorol ezzel a partnerrel.

Az edzést vezető Saito sensei figyelte őket, ahogy küzdenek egymással, és egyre inkább kijött a sodrából, míg végül rájuk kiáltott: “Dame! So iu kudaranai keiko yamero!” (Állj! Befejezni ezt az őrült gyakorlást!)

Mindenki leült, Saito sensei kifakadását hallgatták. Elmagyarázta, hogy bárki meg tudja akadályozni egy technika végrehajtását, ha tudja mi fog következni. Hozzátette, hogy az ilyen viselkedés tökéletesen meghiúsítja a gyakorlás célját, és hátráltatja a gyakorlók fejlődését. Ezután a helytelenül viselkedő ukét kitiltotta a dojoból, aki lógó fejjel távozott. (Saito végül vagy egy hónap múlva visszafogadta az illetőt, akinek egészen megváltozott a hozzáállása, és példás tanítvánnyá változott.

A közös gyakorlás örömét az őszinteség, az együttműködés adja. Saito sensei gyakran hívta fel erre tanítványai figyelmét: “Sunao ni keiko shite kudasai”: Gyakoroljatok őszinte lélekkel! A kulcs a sunao (őszinteség, becsületesség). A partner mozdulatainak blokkolása nem nem az őszinte gyakorlás útja. A kortárs mesterek, köztük Christian Tissier shihan sem felejtik el erre emlékeztetni tanítványaikat. Egyik szemináriumán említette (szabad fordításban): „Ne blokkold a technikát, de ne is ess el, ha nem muszáj!”

Nézzünk egy másik példát az aikido történelméből, ami szintén a sunao hiányát mutatja. Kenzo Futaki az alapító, Ueshiba Morihei lelkes tanítványa volt a Kobukan dojoban, a 30-as években. Futaki senseit szigorú makrobiotikus étrendje miatt csak Dr Barna Rizsnek nevezték.

Egy nap Futaki megkérdezte Moriheit: „Sensei, megtámadlak bokkennel. Ki tudsz térni a támadás elől?” O Sensei mosolyogva felelte: „Bármikor.” Amikor Futaki a bemutatókon elölről támadta O Senseit, mindig balra tért ki. Futaki ezúttal is erre számított, és úgy gondolta, rögtön arra támad, amerre O Sensei egyébként ki szokott térni. Ám Futaki támadása most is eredménytelen volt, mivel O Sensei meg sem mozdult. Így hát Futaki elismerte vereségét. Megkérdezte O Senseit, honnan látta előre a támadás irányát, ő így válaszolt: „Tudatod már a vágás előtt jobbra irányult. Tudat nélküli tested így annyira lassan mozgott!”

Futaki ebben az esetben is úgy gondolta, túljárhat O Sensei eszén, mert azt hitte, előre kiszámíthatóan fog mozdulni. Pedig az Alapító elképesztően ravasz volt és azonnal átlátta a cselt. Futaki nem volt „sunao”, nem volt őszinte támadása a bokkennel.

Végül még egy példa arról, hogy az őszinte gyakorlás hiánya hogyan vethet véget egy ígéretes aikido karriernek:

Volt két fiatalember, akik gyakran gyakoroltak együtt, nem csak edzéseken, hanem utána is; mindketten második danosak voltak. Gyakorlásuk azonban nem volt őszinte (sunao), akadályozták egymást a technikák végrehajtásában – mivel egyiküknek sem sikerült a másikon végrehajtani a technikákat, ez annyira frusztrálta őket, hogy végül mindketten abbahagyták az aikidot. Tökéletesen félreértették az őszinte gyakorlás fontosságát, a képességek fejlesztésének megfelelő módját.

Visit Us On FacebookVisit Us On Google PlusVisit Us On LinkedinCheck Our Feed