Miért viselünk hakamát?

A hakama története

A hakama (袴) egy eredetileg a kimonó fölött hordott tradicionális japán viselet, amelyet a magasabb társadalmi osztályba tartozó férfiak hordtak. A kutatók máig vitatkoznak azon, hogy a hakama eredete visszanyúlik-e egészen a Heian éráig (794-1185), amikor a birodalmi udvar hölgyei a mai hakamához nagyon hasonló módon megkötött alsóneműt viseltek kimonójuk alatt. Később, ugyanabban a korszakban, a férfiak kariginut és suikant kezdtek hordani; mindkettőhöz szoknyaszerű szárak tartoztak. A Kamakura korszak (1185-1332) kezdetére a harcosok osztályához tartozó lovas férfiak rendszeresen viseltek hakamát. Onnan kezdve a hakama különböző szabásokban, stílusokban és színekben elterjedt a társadalom magasabb osztályaiban. A hajtások száma az egyes hakama-típusokban meglehetősen különbözött. A következő időszakban a hakama-viselet lassan elterjedt az katonaság alsóbb társadalmi osztályaiban is, így a gyalogos katonák lábszáron megkötött momohikit (股引) viseltek, de megtalálható volt a hakama a népesség körében is, ideértve a tudósokat, és a kereskedőket is. A földeken dolgozók keskenyebb szárú hakamát – nobakamát (野袴, mezei hakama) – viseltek.

Ahogy japán egyre inkább nyugatiasodott, a hakama viselés kisé háttérbe szorult, csak ünnepélyes alkalmakkor hordták (esküvők, stb.), csak a shinto papok és a harcművészetek gyakorlóinál maradt mindennapos viselet.

Hakama, mint a rang jele

samurai-long-tsukaA legtöbb ko-budo (古武道, hagyományos harcművészet, vagyis a Japán feudális időszakában, 1192-1867 között létrejöttek) ágakban, valamint a gendai-budo (現代武道, modern harcművészetek: iaido, kyudo, és naginatado) ágakban a hakama általános viselet volt a gyakorlók számára az első naptól kezdve; ezekben a harcművészetekben a mai napig ez a szokás. Figyelembe véve a tényt, hogy sok harcművészetben nem viselnek dogit a hakama alatt, valóban elképzelhetetlene lenne hakama nélkü belépni a dojoba. A korai időszakban a hakama viselése kötelező volt minden Daito-ryu és Aikido gyakorló számára.

A II. Világháborút követő időszakban több iskola úgy döntött, hogy felmenti a szegényebb tanítványokat a hakama viselése alól kezdeti gyakorlóéveik során. Az idő múltával ez a szívesség szokássá, később szabállyá vált; a hakamaviselés a „shodan előtt nem kötelező”-ből „csak shodan és afölött lehetséges”-sé vált. Csak érdekességképpen: pl. a Yoshinkan Aikido művelői között csak negyedik dan fölött engeélyezett a hakama viselete, míg néhány ju-jutsu ágban – így a judoban is – csak katák és fegyveres gyakorlatok során hordják.

Ahogy teltek az évek, érthető, hogyan vált szépen csendben a hakama a rang kifejezőjévé. A danfokozatok rendszere viszonylag fiatal, Kano Jigoro (1860-1938) vezette be, 1883-ban. Később a többi harcművészeti ág is átvette, köztük a Daito-ryu, az Aikido és az Iaido is. Érthető lenne arra következtetni, hogy a hakama fokozathoz kapcsolása is akkortájt következett be. Ez a folyamat az Aikidoban jól dokumentált.

Történelmileg a hakama csakugyan a magasabb szamuráj osztályba tartozást jelezte, tehát akár úgy is vehetjük, hogy a hakamát viselő és nem viselő gyakorlók közötti különbségtétel csak visszatérés az eredeti helyzethez. Van azonban olyan értelmezés is, amely szerint a shodan (初段) szint elérése messze nem az út vége, hanem inkább a kezdete – főleg, ha szó szerinti fordítást is megnézzük: kezdő fokozat. Adja magát az érv, miszerint ha valaki sikerrel megszerezte a shodant, azzal megnyílik előtte az út az Aikido igazi tanulmányozásához.

Hakama szabások és színek

Kétségbevonhatatlanul praktikus okokból a harcművészetekben használt hakama az umanori (馬乗り,) a lovagló hakama volt, külön szárakkal, bár néhány hagyományos iskolában viselték a nobakamát is, valószínűleg a keskenyebb szárral járó előnyökért. Egy kivétel mégis volt – néhány kyudo iskolában a nők osztatlan szárú andon bakamát (行灯袴, ), lámpás-hakamát viseltek.

A hakama színének jelentésére vonatkozóan kevés információ áll rendelkezésünkre. A hakama általános értelemben kapocsként szolgál a harcművészetet gyakorló – legyen japán vagy külföldi – és a hagyományos japán kultúra között. A hakamához kapcsolódó rituáléknaak különleges jelentőségük van. A szalagok megkötése a gyakorás előtt kapuként szolgál a gyakorlónak; lehetővé teszi, hogy teljes figyelmét a harcművészetre fordítsa. Az edzések után a bonyolult hajtogatási folyamat, hogy a hakama megőrizze formáját, majdhogynem meditatív időszak, mielőtt a gyakorló visszatérne a földi létbe.

Csak közvetetten kapcsolódik a hakama bonyolult szabásához és színéhez, de az, ahogy valaki bánik vele, sokat elárul viselőjéről. Az önmagát tiszteletben tartó budoka figyel megjelenésére, ezzel jó képet mutat magáról, oktatójáról és dojojáról.

A hakama a nemességtől ered, méltóságot és felelősséget hordoz. A hakama felvételekor látszik, hogy viselője egészen másképp mozog vagy áll – ezt nevezik hakama sabakinak. Az anyag esése támogatja a mozgás áramlását – érdekes a párhuzam a ki áramlása és e ruhadarab mozgás közbeni viselkedése között. Néhány oktató, ha gyakorlás után rendetlen hakamát látott, megrótta a gyakorlót, mondván: ha hakamád kikötődött, az azt jelenti, hogy mozgásod nem volt megfelelő.

A hakama élei

Jónéhány harcművészet gyakorlói egyetértenek abban, hogy a hakama minden éle egy-egy erkölcsi értéket jelez, amelyek egyenként és együtt is a harcos etikai kódexéből származnak.

hakama-aizome

A japán harcosok erkölcsi értékei

Ezek az értékek minden valószínűség szerint a kínai eredetű konfucianizmus melléktermékeként hatották át a japán harcos társadalmat. A társadalom alapjait képező öt alapvető erény (Wu-Chang, az öt állandó):

  • Jen: empátia,
  • I: korrektség,
  • Li: a szokások és szertartások betartása,
  • Chih: belátás, bölcsesség,
  • Hsin: kölcsönös bizalom.

Később a híres japán harcos, Musashi Miyamoto (宮本 武蔵, 1584-1645) magáévá tette ezeket az értékeket, és írt róluk az Öt gyűrű könyvében; a következőképp sorolta fel őket:

  • Jin: jóindulat,
  • Gi: igazság és igazságosság,
  • Rei: udvariasság,
  • Chi: bölcsesség,
  • Shin: hűség.

5rings

Attól kezdve ezeket az értékeket a harcosok osztálya széleskörűem átvette és alkalmazta a Tokugawa korszakban (1600-1868) egészen a Meiji restaurációig. Ez a gondolkodásmód azonban a harcosok osztályának eltűntével lassan maga is mellőzötté vált. A növekvő nyugati befolyás, és annak kultúrára gyakorolt hatása megfigyelhető a Meiji korszakban; ennek említésre méltó megörökítője Nitobe Inazō könyve, a Bushido, Japán szelleme. Tulajdonképpen ez az eredetileg angol nyelven írt könyv mutatta be először Musashi alapelveit a nyugati közönségnek. Azóta ezeket az értékeket a harcművészeti iskolák (újra) felfedezték maguknak, különösen a modern harcművészetekben.

A konfuciánus értékek és a hakama hajtásai

Bár a konfuciánus értékek a harcosok osztálya általi adaptációja jól dokumentált, nem azonosítható az az időpont, amikortól a hakama hajtásainak jelentőséget tulajdonítottak; néhány kutató a Meiji korszakra teszi ennek megjelenését. Emlékezve arra, hogy maga a hakama részben a nemességtől, részben a sintótól ered, a konfuciánus (buddhista) értékek és a shinto eredetű ruhadarab találkozása érdekes illusztrációja annak a szinkretizusnak, ami Japán két fő gondolati rendszerét jellemzi.

A kapcsolat eredetétől eltekintve, több jelentős kortárs mester foglalkozott a témakörrel, többek között Saotome Mitsugi, aki Az Aikido alapelvei című könyvben a következőképp sorolja fel:

  • Jin (仁): jóindulat,
  • Gi (義): becsület, vagy igazság,
  • Rei (礼): udvariasság és etikett,
  • Chi (智): bölcsesség, intelligencia,
  • Shin (信): őszinteség,
  • Chu (忠): hűség,
  • Koh (孝): áhítat.

Ez az értelmezés egyik változata. Mivel nehéz történeti bizonyítékot találni, és a hakama hajtásainak tulajdonított értékek száma magas, óvatosan kell magunkévá tennünk bármely változatot. Csakugyan, számos alternatív felsorolás létezik, különböző hajtásszámokra vonatkoztatva, így a Kendora vonatkoztatva Masataka Inoue írta Ken No Koe (A kard hangja) című könyvében:

  • Chu (忠): hűség,
  • Ko (孝): Igazság,
  • Jin (仁): emberség, könyörület,
  • Gi (義): becsület,
  • Rei (礼): tisztelet.

A Daito-ryuban a Takumakai kézikönyv írja le a hakama élei által jelképezett értékeket.

  • Jin (仁): nagylelkűség,
  • Gi (义): becsület, igazság,
  • Rei (礼): etikett, udvariasság,
  • Chi (智): bölcseeség, megértés,
  • Shin (信:) bizalom, becsület.

Hakama: hűség elődeinkhez

Korábban láttuk, hogy a hakama eredete a Heian korszakig nyúlik vissza, ami egybeesik Shinra Saburo Minamoto no Yoshimitsu (1045-1127) úttörő munkájával, amelynek eredménye az aiki koncepciójának felfedezése, és használatának nemzedékről nemzedékre továbbadása. A Daito-ryu Aiki-jujutsuban a hakama ezért ennek a leszármazásnak és az elődök által továbbadott tudásnak a tiszteletét is kifejezi.

Az Aikido alapítója, Ueshba Morihei maga is kimerítően tanulmányozta a Daito-ryut, Menkyo Kaiden elismerést is szerzett Sokaku Takedától. Így tehát a hakama az Aikidoban a yudanshák viseleteként szintén az elődök tanításának, és a szokások tiszteletét jelképezi.

Ne felejtsük el, hogy napjaink Japánjában a hakama viselete egyre ritkábbá válik, így az a harcművész – köztük aikidokák – akik ezt az utat választották, vállalták a hagyományok tiszteletét és változtatás nélküli továbbadását is.

Forrás

Visit Us On FacebookVisit Us On Google PlusVisit Us On LinkedinCheck Our Feed