Egy olyan világra csodálkozhatunk rá, amiben egyre nehezebb azokkal az emberekkel kommunikálni és együttműködni, akik nincsenek velünk egy állásponton. Ebben a világban önhibánkon kívül áldozattá válhatunk, akár egy terroristatámadás, akár egy óvatlan-pontatlan háborús cselekmény által.

Az emberiségnek szüksége van egy olyan filozófiára, amely empátiára tanítja, és megmutatja, hogy akár ellenfelek is együtt tudnak működni egy közös célért. Vagyis, itt az idő, hogy az Aikido elkezdjen napként ragyogni.

Miért pont az Aikido?

Aki ezt a harcművészetet választja, az első edzéseken elcsodálkozik, hogy vajon miért kell gyakorolni annyiféle esésfajtát, miért kell „belemenni” és belecsatlakozni a támadásba, ahelyett, hogy keményen beleállnánk, és úgy fogadnánk?

A válasz az Aikido gyökereiben rejtőzik: az Aikido japán írásjegyei az erők egyesítését jelentik, mégpedig nem két szövetséges erejének egyesítését egy cél érdekében, hanem két ellenfélét, ahol a védekező fél irányítja a támadó erejét. Ehhez irgalmatlanul sok gyakorlás szükséges; meg kell tanulni, hogyan, hova és mikor kell helyezkedni ahhoz, hogy a technikát végre lehessen hajtani. A sok gyakorlás elképzelhetetlen az edzőpartnerünkkel együttműködés nélkül.

Nem tudom, mi az olvasó álláspontja, de ha engem valaki meg akar támadni, az utolsó dolog, ami eszembe jutna, hogy egyesítsem vele erőinket; jobban szeretek barátságban lenni, mint ellenségeskedni. Mégis, az Aikido azt tanítja, hogy ez az alapelv az önvédelem kulcsa – gyakorlás közben és a világban is. Ha eszerint gondolkodunk, kiderül, hogy a siker nem csak az ellenfél kiiktatása, hanem hogy ezt a lehető leghumánusabb módon tegyük. Ez egy csomó pluszmunkával jár, de nyitva hagyja a lehetőséget a támadónak, hogy észrevegye: nem akarunk neki súlyos sérülést okozni.

Ez maga az aiki, mert törődünk a támadó jóllétével, és együttműködünk vele, hogy kölcsönösen előnyös végkifejletre jussunk, és elkerüljük az erőszakot.

A különbözőség elfogadása – magasabb szinten

Genetikailag az emberiség 99,5%-ban hasonlít egymáshoz. Mégis, ha körülnézünk, számtalan különböző alakú, magasságú, korú, egészségi állapotú embert látunk magunk körül. Ha ezeket a különbségeket nem vesszük figyelembe – vagyis alapvetően nem tudjuk elfogadni más nézőpontját -, az számtalan problémát és igazságtalanságot eredményez. Az Aikido edzések során megtanuljuk, hogy az emberek egy csomó dologban különböznek egymástól, vegyük akár ízületeik rugalmasságát, testsúlyukat, izomtónusukat, vagy akár erejüket. Az a technika, amit könnyedén végre tudunk hajtani egy 170 centis, 70 kilós emberen, nem biztos, hogy működni fog egy 190 centis és százkilós partnerrel. Nincs is azzal semmi baj, ha valakinek előszörre (vagy többedszerre) nem sikerül egy technika partnerével, még övvizsga során sem, mivel mindannyian tudjuk, hogy sokkal fontosabb azt bemutatni, hogyan tudunk alkalmazkodni új, vagy megváltozott körülményekhez, mint mindenáron felülkerekedni. Életenergiánk (ki, vagy kínaiul qi) pillanatról-pillanatra változik, ugyanúgy, ahogy az egyikember különbözik a másiktól. Ha azt hisszük, ugyanúgy állhatunk hozzá minden ellenfélhez, a harcot már elveszítettük.

Az Aikido közösségek hagyományai biztonságos körülményeket teremtenek ahhoz, hogy valaki előre elhatározott módon küzdelembe bocsátkozzon, és segítenek a küzdelem veszélyeinek elkerülésében. Gyakorlás előtt meghajolunk egymás felé, kifejezve, hogy tiszteljük a másikat.

Ez azt is jelenti, hogy ha kezdő vagy, és egy második danos partnerrel gyakorolsz, nem fog azért elítélni, mert lassú mozdulatokkal hajtod végre a technikát. Igaz, hogy a tanulás különböző fokozatainál tartotok, de mindketten emberek vagytok, és megérdemlitek a tiszteletet. Ha kezdő aikidósként valaki érzi a feltétel nélküli elfogadást, nagya valószínűsége, hogy továbbadja ezt az érzést olyan helyzetben is, amikor ő a gyakorlottabb fél, hogy segíteni tudjon másnak. Olyan ez, mint a vízbe dobott kavics: körkörösen egyre nagyobb hullámokat vet.

Amit a világnak tudnia kellene

Pillanatnyilag az egyik legnagyobb probléma, hogy a világban a gyűlölet sokkal gyorsabban terjed, mint a béke üzenete. Meg kell találnunk a módját, hogy kiálljunk ez ellen az érzelmi katasztrófa ellen; mégpedig intelligens, empatikus módon – tűz ellen nem küzdünk tűzzel.

Minden aikidokában ég a béke lángja – vezérfény, ami időnként erősebb, máskor gyengébb, de sosem alszik ki.

Tennünk kell azért, hogy elősegítsük az Aikido terjedését, és folyamatos létét; nem csak azért, hogy megőrizzük, hanem hogy megmutathassuk a világnak: egy ellenfél nem feltétlenül ellenség. A véleménykülönbségek kezelhetők felnőtt módon, gondolkodva, nem feltétlenül durva szavakkal és háborúval fenyegetéssel.

Visit Us On FacebookVisit Us On LinkedinCheck Our Feed