Morihiro Saito

Kevesen mondhatják el magukról, hogy ötven éve gyakorolják az aikidot. Azt még kevesebben, hogy ebből húszat az alapító, Ueshiba Morihei közvetlen tanítványaként töltöttek. És senki sem vált jobban mesterévé az aikido végtelen repertoárjának, mint a 9 danos Morihiro Saito. Morihiro Saito története, hogy miképp érte el ezt a kivételes helyzetet a kiváló tanítványok között, magával ragadó. Saito története klasszikus módon példázza a megfelelő emer a megfelelő történelmi pillanatban esetét.

Az Alapító és Morihiro Saito

Morihiro Saito vékony, feltűnést kerülő kamasz volt, amikor 18 éves korában először találkozott Ueshiba Moriheivel Iwamában, ebben az álmos kis faluban, 1946 júliusában. A II. Világháború éppen hogy véget ért, és a Megszálló Erők Parancsnoksága betiltotta minden harcművészet gyakorlását. Az alapító 1942-ben visszavonult Iwamába, ahol intenzíven gyakorolt és meditált ebben a világtól elzárt környéken. Nos, Ueshiba Morihei ezekben az években merült bele a modern aikido tökéletesítésének munkájába.

Ezekben a napokban volt tanítványa Kisshomaru Ueshiba, Koichi Tohei, Tadashi Abe, és néhány helybéli, Iwamából. A fiatal Saito eleinte kevés biztatást kapott, és csendesen kellett tűrnie az intenzív, néha fájdalmas edzéseket. Időnként visszaemlékezett a korai napokra, amikor a dojo keményfa padlóján a véget nem érő suwari waza gyakorlatok során térdei véresre koptak. Hogy a dolgok még rosszabbak legyenek, újonnan érkezettként Tohei és Abe számtalan esetben gyakoroltak rajta lendületes, erőteljes technikákat.

Mindenesetre Saito túljutott a kezdeti nehézségeken, és néhány év alatt az Ueshiba dojo egyik legfőbb tanítványa lett. Ezen kívül megvolt az az előnye, hogy a Japán Nemzeti Vasút alkalmazottja volt, és 24 óra munka – 24 óra pihenő beosztása sok szabadidőt biztostott számára, amit az alapító mellett tölthetett. A dojoban történő gyakorlás mellett Saito segítette az alapítót mindennapi életének minden területén, többek között a házimunkában és a földművelésben is. Bár a munka megerőltető volt, és Ueshiba is szigorúan felügyelte, jutalma az egyedi lehetőség volt, hogy vagy 15 éven keresztül az alapító állandó gyakorlóparnere lehetett, különösen az aiki ken és aiki jo gyakorlatok során. Morihei Ueshiba általában a reggeli órákban gykorolt fegyverrel, amikor a rendszeres tanítványok még nem voltak a dojoban.

Az alapító és Saito között közeli kapcsolat alakult ki; Ueshiba nősülésre szólította fel ifjú tanítványát, és kérte, hogy az ő birtokán telepedjenek le. Saito 1952. januárjában házasodott meg; onnantól fogva ő és újdonsült felesége, Sata, az alapító és felesége mellett maradtak egészen halálukig.

Sata_Stan_Saito

Az ötvenes évek végére Saito az Aikikai egyik vezető shihanjává vált, és Ueshiba távollétében rendszeresen vezetett edzéseket Iwamában. Ezen túl, 1961-től heti rendszerességgel kezdett tanítani az Aikikai Hombu dojoban, Tokióban is; ő volt az egyetlen, akinek az alapító engedélyezte ott a fegyveres technikák tanítását. Saito edzései rendkívül népszerűnek bizonyultak, és számos tanítvány gyűlt össze a vasárnap reggeli edzéseken, hogy gyakorolják a taijutsu mellett az aiki ken és aiki jo gyakorlatokat.

Saito-kokyu-ho

Mikor 1969 áprilisában Ueshiba eltávozott, Saito lett az Iwama dojo vezetője, és az Ueshiba által a közelben épített Aiki Szentély őrzője. Azóta minden évben, április 29-én megemlékezést tartanak az alapító emlékére.

Az 1973-ban kiadott könyv az első darabja volt annak az ötkötetes japán-angol nyelvő sorozatnak, amely megalapozta Saito nemzetközi hírnevét. Ezek a könyvek aikido technikák százainak leírását tartalmazták; köztük taijutsut, aiki kent és aiki jot, valamint kaeshi waza gyakorlatokat. Ezekben a kézikönyvekben bevezette a minősítési rendszert és az aikido technikák nómenkatúráját, amelyek azóta széles körben elfogadottá váltak. Sajnos e sorozat az ötödik kötetnél idejekorán megszakadt.

1994-ben Saito az Aiki News-szal együttműködve Takemusu Aikido címmel új könyvsorozat kiadását kezdte meg. A sorozatból három kötet jelent meg, amely lefedi az iwamában gyakorolt aikido technikák teljes spektrumát.

saito-takemusu-aikido

Saito 1974-ben utazott első oktatói körútjára külföldre, az Egyesült Államokba. Akik ott voltak, megtapasztalhatták a közönség elragadtatását, amellyel Saito kivételes enciklopédikus tudását fogadták. Tudása, együtt letisztult oktatási metódusával szinte szükségtelenné tették a tolmácsot. Saito azóta több mint 60 alkalommal utazott külföldre, és jóval több meghívást kapott, mint amennyinek eleget tudott tenni.

Saito könyveinek népszerűsége, és gyakori utazásai azt eredményezték, hogy az Iwama Dojo azoknak a külföldi aikidokáknak a Mekkájává vált, akik intenzív edzésekre vágytak és el kívánták sajátítani az aiki ken és aiki jo művészetét. Az évek alatt szó szerint tanítványok százai érkeztek a tengerentúlról, számuk az Iwama Dojoban időnként meghaladta a japán gyakorlókét.

Morihiro Saito sensei rajongói körében aratott sikerének titka valószínűleg egyedi megközelítésében – a hagyományok és az innováció ötvözetében – rejlett. Másfelől Saito sensei teljes mértékben elkötelezte magát, hogy érintetlenül megőrizze a technikai örökséget, amit az alapító rá hagyományozott. Vagyis, Saito sensei olyan hídként tekintett magára, amely összeköti tanítványait a Morihei Ueshiba által Iwamában kidolgozott eredeti aikido formákkal. Ugyanakkor Saito meglehetős kreativitásról tett tanúbizonyságot az aikido tananyagának összeszervezésében, miáltal feltárta a harcművészet legmélyebb alapelveit, és előtérbe hozta a kapcsolatot a különböző technikák között.

A kilencvenes évekre Morihiro Saito továbbra is szoros napirend szerint élt; a reggeli edzéseken aiki kent és aiki jot oktatott, az estieken pedig a pusztakezes technikákat tanította. Ezeken kívül az Iwama Dojoban minden évben több egyetemi szemináriumot is tartottak – ezt a gyakorlatot még az alapító életében vezették be. Saito folyamatosan finomította oktatási technkáját, új oktatási módszereket vezetett be, hogy tanítása minél hatékonyabb legyen. Fia, Hitohiro is magas fokozatot ért el, és oktatni is elkezdett. Az ifjabb Saito fokozatosan egyre több és több felelősséget és feladatot vállalt, ahogy az aikido világszerte egyre inkább terjedni kezdett.

Manapság egyre inkább terjed az a tendencia, amely az aikidora elsősorban egészségmegőrző módszerként tekint, és az aikido technikák hatékonysága kevesebb hangsúlyt kap. Ebben a környezetben Morihiro Saito technikáinak ereje és precizitása szoborként áll előttünk, és az ő és néhány hasonlóan gondolkodó társa erőfeszítése eredményeképpen az aikidora igazi budoként tekinthetünk.