A technikák egy része ushiro ukemivel, mások mae ukemivel végződnek. Sőt, ugyanannak a technikának is lehet mindkettő a vége. De mi, vagy ki dönti el, hogy az egyensúlyából kibillntett uke előre vagy hátra esik?

Nézzük meg először, hogy a dojokban gyakorolt technikák közül melyk vezetnek mae ukemihez. A könnyebbség kedvéért ezt az aikido technikákat széles körűen összefoglaló oldalt használhatjuk.

A listát közelebbről szemügyre véve kitűnik, hogy viszonylag kevés olyan technika van, amely azzal végződne, hogy az uke előre eseik vagy gurul. Ide tartoznak a kokyu nage variációk, a kaiten nage, a juji garmi, meg még egy-kettő. Az alaptechnikák legnagyobb része hátra eséssel vagy gurulással végződik.

Igaz, hogy az osae waza technikái (Ikkyo – Yonkyo) eredményeképpen az uke arccal előre érkezik a tatamira, de ezek a technikák – mivel sem előre, sem hátra gurulás nem történik – kívül esnek ezen írás tárgykörén.

Másfelől számos alaptechnika előre vagy hátra gurulással végződik. Elsőként a Kotegaeshi, Shihonage, Iriminage és a Kokyunage juthatnak eszünkbe. Az esés kimenetele függ a gyakorlók szintjétől, a dojo elfogadott és bejáratott edzéstechnikáitól, vagy attól, hogy az adott technikát milyen körülmények között hajtják végre.

Itt értünk el a lényeghez. Ha ezek a techikák előre és hátra eséssel is végződhetnek, ki dönti el, melyik következik be? Milyen gykorlati vagy stratégiai megfontolásból döntünk egyik vagy másik mellett?

Kicsit továbbgondolva, ha valaki egyensúlyát elvesztve hátrafelé esik, az félelmetes és veszélyes is lehet; ebben az esetben az uke teljes mértékben kontroll alatt van, és nem látja, nem tudja, mi történik a háta mögött. Az uke teljes mértékben a tori jóindulatára van utalva. Kétségtelen, hogy a sérülés kockázata is ilyenkor a legnyagyobb. Mit lehet tenni?

Ilyen körülmények között Morihiro Saito tanácsát is érdemes lehet megfogadni:

Waza wa kibishiku, nage wa shizuka ni!
(Alkalmazd a technikát keményen, de végezd a dobást lágyan!)

E tanács megfogadása biztonságossá teszi a gyakorlást.

És eljutottunk az „opcionális” esésekhez. Ha azt mondjuk: a technika végén a gurulás vagy zuhanás akár előre, akár hátra opcionális, az uke szempontjából azt jelenti, hogy ő dönti el, a gurulás irányát. Hová vezet ez?

highfall

Ha az uke maga dönti el a gurulás (zuhanás) irányát, ez azt is jelenti, hogy részben vagy teljesen megtarttotta teste fölött a kontrollt. És csak ilyen körülmények között fordulhatnak elő a bemutatókon látható magas ívű esések. Ezzel párhuzamosan a technika végrehajtása közben a tori sem kontrollálja teljes mértékben partnerét, mivel végső soron az uke dönti el, merre, és hogyan essen. Ezt láthatjuk minden edzésen, amikor haladók „ukéznak” a kezdőknek.

Nos, ez nem a legkívánatosabb helyzet. Ha az aikido technikákat hatékonynak tekintjük – és ezt láthatóvá is karjuk tenni –, akkor az irányításnak az elejétől a végéig a tori kezében kell lennie. Ha nem így van, akkor az aikido nem teljes értékű harcművészet.

A fentebb leírtak nem azt jelentik, hogy az aikidót brutálisan, sérülésveszéllyel kell művelni. Olvassuk csak el még egyszer a fentebbi Saito-idézetet, és gondolkodjunk el rajta, mit is jelent…

Categories: Vélemény

Visit Us On FacebookVisit Us On LinkedinCheck Our Feed